Azt hiszem, a helyzet minden gyakorló anyuka számára ismerős. Mivel első gyermekünket próbáljuk nevelni, gyakran szembesülünk olyan problémákkal, amilyenekre nem készített fel minket senki. Teljesen bagatel, mégis időt és energiát rabló tényezőkkel találkozunk nap, mint nap.
Az egyik ilyen helyzet, amikor haladni kellene a házimunkával, vagy ha azt fel is adjuk (mert úgyis megvár), akkor legalább egy egyszerű ebéddel lenne jó megbírkózni, hogy apró porontyunk ne csak melegszendvicset ehessen.
Azt az időszakot, mikor állandóan az ölemben akart lógni, szerencsésen átvészeltük hordozókendőben. De ha nem vagyunk elég találékonyak és szemfülesek, apróságunk újabb feladat elé állít. Nálunk éppen az a sláger, hogy "ana bejöjjön!". Mármint kiscsibém szobájába.
Hát, így roppant nehezen fog elkészülni az ebéded, Drágám! Egy kis türelemmel, némi kreativitással nagyszerűen meg lehet oldani az ilyen jellegű helyzeteket. Az én kisfiam két éves, és azt tapasztaltam, hogy imád segíteni, feladatokat megoldani. Ha nem tudok elszakadni a konyhából, őt vonom be a főzőcskébe. Persze természetesen úgy odafigyelve, hogy véletlenül se érhesse semmilyen baleset.
A legegyszerűbb módszer, ha időben elkezdek főzni és teljesen bevonom. Például megkérem, hogy a megpucolt zöldség héját dobja ki, a zöldséget tegye az edénybe, a fűszereket együtt tesszük az ételbe stb. Imádja és utána órákig beszél róla, valamint újra és újra eljátssza. Ha nincs annyi időm, a konyha ajtajához, jó távol a tűzhelytől beállítom neki a sámlit, ez a tűzhely. Kap edényt és fakanalat, szép kis kötényt, hogy igazi szakácsnak érezhesse magát. Gyurmából gyúrúnk "tésztát", vagy "gombócot" és ő szépen azt főzi, amíg én az ő ebédjét. Időnként megkóstolom amit főz és megdícsérem, hogy milyen ügyes.
Takarítás közben ugyanezeket a lépéseket meg lehet tenni. A ruhákat ki tudja venni a mosógépből, bele is teheti, a portörlés szintén lehet közös tevékenység, no meg persze a porszívózás is. A lassabb házimunkáért boldog kis arca tökéletesen kárpótol.
Természetesen vannak napok, amikor nincs kedve segíteni. Ilyenkor minden munka várhat még pár percet. Elkezdünk valamit szépen játszani és néhány perc után már el is jöhetek mellőle, mert addigra már bele is melegedett a játékba. Akkor pedig gyorsan csinálom, amit és amíg lehet. Néha még be kell menni pár percre, de így akár egész délelőttöket is végig tud már játszani.
Azt hiszem, ez sokkal egyszerűbb és kellemesebb módja a dolgok elintézésének, mint a veszekedés és vitatkozás, hogy miért nem érti meg, hogy dolgom van... Miért is értené? Még pici. Most tanulja a felnőttek világát. És az, hogy hogyan, csak rajtunk múlik. Csak némi türelem és odafigyelés kell hozzá, hogy boldog, kiegyensúlyozott, játékos gyermekünk legyen. Ugye megéri?
