Amióta van egy izgő-mozgó apróság a csládunkban, úgy érzem sokszor, hogy ha egy nap 48 órából állna, akkor sem biztos, hogy minden feladatommal végeznék.
Egy ideig kilátástalannak tűnő harcot vívtam a tornyosuló és folyton szaporodó feladataimmal. Újra és újra átszerveztem a napomat a gyerekhez igazodva és csak sodródtam a körülöttem zajló eseményekkel, miközben a fészkünket teljesen bekebelezte a káosz...
Kipróbáltam számtalan módszert, variáltam össze-vissza a napirendünket, de csak ideiglenes megoldásokat találtam. Aztán rájöttem, hogy alapvetően a gondolkodásommal van a gond. Mégpedig az, hogy a céljaim nincsenek összhangban a terveimmel. Mikor így "megvilágosodtam", nagyrészt megoldódtak ilyen irányú gondjaim is.
Íme a recept, ami nekem bevált:
Mndig legyenek határozott céljaink (lehetőleg hosszú távúak). Gondoljuk végig, hogy milyen lépések, rövid távú célok vezetnek a hosszú távú céljainkig. Így sokkal könnyebb tervezni. Ennek megfelelően van éves, havi, heti és napi tervem. És így épülnek szépen egymásra a dolgok. Mindig a következő lépést tartom szem előtt és ennek megfelelően tervezek.
Vicces, mert az időbeosztásunkban nem az időpontok, hanem a dolgok egymásutánisága a mérvadó. Ez pedig a gyerkőc miatt van. Mert ugye egy 16 hónapos gyerektől nem lehet levárni, hogy időre csináljon mindent.
Vannak a napirendünkben állandó és változó dolgok. Állandó pl. reggeli, zuhanyzás, fogmosás stb. A változó kategóriába nálam azok a dolgok tartoznak, amelyeket nem csinálunk mindennap. A megszokott reggeli, déli és esti rutinokhoz (kis szertartásokhoz) a gyerek miatt nagyon ragaszkodom, de a többi dolgot igyekszem rugalmasan kezelni.
Nekem az vált be a legjobban, hogy először felállítottam egy listát a takarításhoz, egyet pedig a teendőkhöz. Mindkét listához felírt dolgokat elosztottam a hét napjaira, így adott volt, hogy melyik nap mi a feladat.
MInden este leülök és 10 percet szánok arra, hogy átgondoljam a következő napunkat. Írok egy listát arról, hogy miket kell majd elvégeznem másnap. Ha ez kész, felállítok egy fontossági sorrendet. Ha túl sok a teendő egy napra, igyekszem átcsoportosítani néhányat más napokra, vagy megkérem a páromat, hogy segítsen be.
Meg kell tanulni megelégedni a kevésbé tökéletessel is, illetve a családtól segítséget kérni sem szégyen. Nem muszáj mindent kizárólag nekünk megcsinálni, vonjuk be a családot is!
Vasárnaponként le szoktunk ülni a párommal, kinyomtatunk egy következő heti naptárat és a fontos teendőket felírjuk. (Minden családtagét más színnel, hogy könnyen átláthatóak legyenek a feladatok.) Mindkettőnknek van egy filofaxa, amibe mindent fölírunk, és ebben megnézzük az aktuális hétre vonatkozó teendőket. A heti naptárba ez alapján kerülnek be a teendők, aztán pedig szépen kibiggyesztjük a hűtőre, hogy mindig szem előtt legyen.
Gyerek mellett az ember egy idő után valóban profi időgazdálkodóvá válik. Ahhoz, hogy megtaláljuk a munka és szabadidő tökéletes egyensúlyát, bizony nagy önfegyelemre van szükségünk és meg kell tanulni az üresjáratokat is kihasználni. Pl. ha a csemeténk szépen eljátszik önállóan is, egy fiókot vagy polcot ki lehet közben lomtalanítani. Ha alszik, a halom vasalásra váró ruhák mennyiségéből faraghatunk le. Ne akarjunk tökéletesek lenni, az úgysem fog sikerülni! De sok kicsi sokra megy és a fontos dolgok nem fognak elmaradni. Így több, minőségibb időt tölthetünk a csládunkkal.